Az ideggyógyászat a központi és a perifériás idegrendszer szerkezeti és funkcionális megbetegedéseivel foglalkozik. Az idegrendszer károsodása sok esetben nem önálló jelenség, hanem más szervrendszerek nem megfelelő működése nyomán kialakult szövődmény.
Ez a tudományág foglalkozik a központi (agy és gerincvelő) és a perifériás (környéki) idegrendszer szervi problémáival, de ide tartozik a Parkinson-kór és az epilepszia kezelése is. A neurológus vizsgálja az agy, a gerincvelő, a környéki idegek és a hozzájuk tartozó ideg-izmok működését. A leggyakoribb idegrendszeri betegségek közé tartozik a fejfájás, a migrén az ideg- és derékfájdalom, az agyat érintő keringési betegségek (stroke), a demencia, az immunológiai eredetű betegségek (pl. sclerosis multiplex), az egyéb mozgásszervi zavarok, a neuromuszkuláris betegségek és az alvászavar is.
Az idegrendszeri eredetű problémák tünetei változatosak lehetnek, és gyakran tűnnek hétköznapinak. Tartósan fennálló panaszok, például gyakori fejfájás esetén azonban érdemes szakemberhez fordulni.
Ezekre a panaszokra érdemes figyelni:
A szakorvos részletesen kikérdezi a pácienst a kórtörténetéről és aktuális panaszairól, ezt követően pedig sor kerül a fizikális neurológiai alapvizsgálatra. A neurológus ellenőrzi a páciens mentális állapotát, a feji és a koponyaidegek működését, koordinációját, reflexeit és érzékelését is. A vizsgálat körülbelül 20-30 percet vesz igénybe. Az orvos további diagnosztikus lépéseket javasolhat (beleértve több különböző képalkotó diagnosztikai vizsgálatot is) a pontosabb diagnózis felállítása érdekében. Szükség lehet például koponya-CT- vagy -MR-vizsgálatra, illetve Doppler-ultrahangvizsgálatra. Szükség esetén más szakterületre irányítja a beteget további kivizsgálásokra, például a belgyógyászatra, kardiológus vagy pszichiáter szakorvoshoz.