A magzati ultrahang diagnosztika során a legfontosabb vizsgálóeljárást a kétdimenziós, síkban felvett képek jelentik. Ennek oka, hogy a síkban felvett képek a legalkalmasabbak rá, hogy a szakember megbízhatóan kizárja a magzatnál esetlegesen jelenlévő fejlődési rendellenességek nagy részét.
A magzat anatómiájának ultrahangos vizsgálata az utóbbi években egyre korábbra tolódik. Korábban csak a 18. és a 21. terhességi hét között végezték ezeket a vizsgálatokat, és ekkor szinte kizárólag a magzat méretének (ülőmagasság), valamint a tarkóredő vastagságának megállapítására korlátozódtak a mérések. Az első genetikai ultrahangvizsgálatot viszont ma már többnyire a 11. és 14. terhességi hét között végzik el, és ez a korábbinál sokkal részletesebb is: már ekkor jól vizsgálható mind a négy végtag, megszámolhatóak az ujjak, látható a négyüregű szív, a gyomor, a vesék, és látszik a magzat gerincvonala is. A magzati ultrahang diagnosztikára az alábbi időszakokat szokták javasolni: